1934 októberében a Kínai Kommunista Párt által vezetett Vörös Hadsereg a Guomin párt támadásainak elkerülése érdekében elhagyta eredeti katonai bázisát, és végrehajtotta a hosszú menetelést. Ennek során a Vörös Hadsereg a Jangce folyó mentén lévő katonai bázisától a nyugat-kínai Shangxi és Gansu tartományba költözött.
A hosszú menetelés az emberiség történelmének egyik csodájaként is értelmezhető. A több mint kétéves hosszú menetelés idején a Vörös Hadsereg körülbelül 380 csatában vett részt, amelyekben elfoglalt több mint 700 járást. Az elhunyt magas és közepes rangú Vörös Hadsereg katonai vezetők száma elérte a 430-at, az átlagos életkoruk kevesebb volt 30 évnél.
A hosszú menetelés idején a Vörös Hadsereg 14 tartományt érintett, átkelt 14 hegységen és 24 folyón, beleértve rendkívül kemény természeti feltételekkel rendelkező legelőket és havas hegységeket. 13 ezer kilométernyi kemény útja után 1935 októberében a Vörös Hadsereg I. csapata megérkezett a Shanxi tartományban fekvő forradalmi bázishoz, majd 1936 októberében a Vörös Hadsereg II. és IV. csapata is megérkezett Gansu tartományba. A három csapat találkozása a Vörös Hadsereg hosszú menetelésének sikeres befejezését jelképezte.
Az elmúlt több mint 80 esztendőben a Vörös Hadsereg hosszú meneteléséről szóló kutatások és beszámolók különböző országokban is megjelentek. Többen felkeresték a hosszú menetelés helyszíneit is. A nemzetközi társadalom egyre inkább úgy véli, hogy a Vörös Hadsereg hosszú menetelése a világot is befolyásoló ügyek egyike volt az elmúlt században. A hosszú menetelés spirituális ereje az eltérő korok és nemzetek ellenére az emberiség nagy szellemi gazdagsága lett, mondta Hszi Csin-ping kínai államfő 2016. október 21-én, a Vörös Hadsereg hosszú menetelésének 80. évfordulója alkalmából tartott beszédében.
2021. október 22.
(China Media Group)
(x)
