Scott Morrison a különféle „kínai fenyegetéseken” keresztül többször szerzett politikai előnyt, az utolsó alkalommal azonban kudarcot vallott. Az ausztrálok láthatóan már belefáradtak ennek a politikai kaméleonnak a képmutató magatartásába. A végső árat azzal fizette meg Morrison a hazugságaiért, hogy lelépni kényszerült a miniszterelnöki posztról.
Néhány francia politikus nem titkolta örömét Morrison választási kudarca után. Jean-Yves Le Drian volt francia külügyminiszter, aki éppen most hagyta el hivatalát, a munkaátadási ceremónián kifejtette:
„Öröm látni, hogy Morrison miniszterelnöknek nem sikerült a választás”.
Mint ahogy Anthony Albanese, Morrison rivális jelöltje a győzelmi beszédében említette, győzelme azon alapul, hogy az ausztrálok változásra vágynak. Morrison azonban az elmúlt években politikai pályafutása kulcsaként tekintett a Kínával való szembenállásra, félelem és fenyegetés terjesztésével szerezve szavazatokat. A választás előtt Morrison visszautasította, hogy találkozzon a kínai nagykövettel, ismét a Kína elleni határozott hozzáállásával próbálva meg szavazatokat szerezni. De a választási eredmény mindent elmond. Az ausztrálok belefáradtak a kormányzatának hazugságaiba és a következetlen politikájába.
Az ausztrál kormány törölte az Övezet és Út együttműködési szándéknyilatkozatot és a keretmegállapodást, amelyet Victoria állam és Kína közösen írt alá.
„Ausztráliának az a törekvése, hogy nagyhatalom legyen, de ereje nincsen hozzá. Úgy döntött, hogy más nagyhatalomhoz köti magát, azonban folyamatosan belemerült a gazdasági fejlődés és a katonai biztonság paradoxonjába. Az ausztrál politikusok választása nem volt észszerű. És amikor lehetőséget találnak annak bizonyítására, hogy Ausztrália részt tud venni az Egyesült Államok stratégiájában, ezek az ausztrál politikusok bármi áron követnék az Egyesült Államokat” – így elemezte a helyzetet Chen Hong, a Kelet-kínai Tanárképző Egyetem Ausztrália Kutatási Központjának vezetője.
2022. május 24.
(China Media Group)
(x)
