A Centrum TV közreműködésével
Vágás, polírozás, viaszolás, összeszerelés, üzembe helyezés… Bár kora tél van, Tancheng, Miaoshan, Lequan falujában minden háztartásban nyitva van az udvari ajtó és az emberek módszeresen dolgozzák fel a faanyagokat az udvaron. A gépek zümmögése mellett egy-egy erhu ölt formát.
„Gyere be és nézd meg!” – Gao Zhenbao, egy falubeli szívélyesen üdvözölte a riportert a házában. Odabent a terem közepén magasan egy kalligrafikus tekercs függ „A Csin (citerához hasonló héthúros hagyományos kínai hangszer) hangja” címmel, mellette pedig szépen elrendezett oklevelek, díjak és különböző méretű kiállítási bizonyítványok sorakoznak.
Gao egy jól ismert helyi erhu-készítő, aki 15-16 évesen kezdte el kitanulni a mesterséget az apjától. Elmondása szerint az 1940-es években apja délre, Szucsouba és más helyekre ment, hogy megtanulja a művészetet, és létrehozza a „Gao hangszer műhelyét”. De akkoriban az egységes nyersanyagtípus és egyéb okok miatt az eladások száma nem volt magas.
A reform és nyitás 1978-as meghirdetése után a lequaniak a hangszerkészítésben látták meg a meggazdagodás lehetőségét. Ebből kifolyólag létrehoztak egy helyi egyesületet a népi hangszerek gyártására, és látogatásokat is szerveztek Hangcsouba és Sanghajba, hogy tanuljanak. „Amikor visszatértek a tanulmányaikból, mindegyikük a saját udvarában alapított gyárat, és kialakult lassan a hangszeripar.” – emlékezett vissza Gao.
Napjainkban a falu hangszeriparát az erhu dominálja. Összesen 105 háztartás foglalkozik vele, ami a falu lakosságának több mint 85 százalékát teszi ki. „Átlagosan egy család havonta több száz darabot tud készíteni, a földet művelő parasztok idővel hangszert készítő szakértőkké válnak.” – Gao Qinglin, Lequan falu helyi párttitkára így fogalmazott.
Gao Zhenbao idén lett 74 éves, és az ő hatására három fia és menye is csatlakozott az erhu-készítő csapatához. A család évente több mint 1000 erhut tud készíteni, amelynek ára néhány száz jüantól tízezer jüanig terjed, és az egész országból érkeznek megrendelések. Néhányukat pedig az Egyesült Államokba, Ausztráliába és más országokba is exportálják.
Az évek előrehaladtával a fiatalabb generáció egyre nagyobb erővé válik az erhu-készítő ágazatban, és Gao Chao, egy 90-es években született fiú is közéjük tartozik.
Amikor a riporter délelőtt 11-kor találkozott vele, álmosan jött ki a házából. „Tegnap hajnali egyig vagy kettőig voltam az élő közvetítésben.” – Mosolyogva magyarázta. Az eladások növelése érdekében a házaspár tavaly szeptember óta élő közvetítést indít a videómegosztó platformokon, hogy reklámozással értékesítsék az árujukat.
Rózsafás, nyolcszögletű és hengeres… Bárhol is indítanak élő közvetítést, a falakon különböző anyagú és méretű erhu-k lógnak. Hogy megkönnyítsék a megrendelők számára a választást, a hangszerek testét is megjelölik. „A fiókunknak már több mint 50 000 követője van, és esténként 3-5 órát streamelünk élőben, havonta körülbelül 500 darabot adhatunk el belőle.” – mondta el Gao.
„A shandongi kézműves projekt segítségével egy olyan országos szintű erhu (immateriális kulturális örökség) kulturális ipari klasztert építünk, amely egyesíti a gyártást, a bemutatást és a logisztikát, támaszkodva a helyi erhu-ipari erőforrásokra, hogy az „egy ember készségéből az egy város ipara” fejlődést elérjük. Az ipari klaszter a környező falvakat is célozza, és ösztönzi a közös vidéki újraélesztésre.” – Zhao Anning, Miaoshan város pártbizottságának titkára így nyilatkozott.
2016 óta a falu évente erhu-készítő versenyt rendez, amelyre az ország minden tájáról meghívják az erhu-készítő mestereket, hogy tudást és tapasztalatokat cseréljenek egymással. Ma már az Erhu Kulturális Tér és az Erhu Múzeum is felépült Lequan faluban. A faluban virágzik az ipar, az emberek pedig a vidéki újraélesztés „vidám zenéjét” játsszák.
2022. december 28.
(Új szemle)
(x)
