Százhuszonöt éve, 1897. július 24-én született Amelia Earhart, a leghíresebb női pilóta, akinek titokzatos eltűnését máig homály fedi.
Amelia Mary Earhart a Kansas állambeli Atchisonban jött a világra. Gyerekként még egyáltalán nem érdekelte a repülés, az első duplaszárnyú repülőgépre, amelyet tízéves korában látott, csak egy rozsdás drótból és fából készült, érdektelen szerkezetként emlékezett. Az I. világháború idején ápolónőként szolgált, a repülés iránti vágyat a sebesült pilóták elbeszélései ébresztették fel benne. Később egy évig a Columbia Egyetem orvosi karára járt, majd 1920-ban Kaliforniába költözött.
Az év decemberében egy légibemutatón édesapja befizette egy tízperces sétarepülésre (a gépet a későbbi versenypilóta, Frank Hawks vezette), és az élmény örökre megváltoztatta életét. Minden munkát elvállalt, hogy repülhessen, volt fotós, gyorsíró és teherautósofőr is. Örökségéből egy használt repülőgépet vett, haját rövidre nyíratta, és 1921-ben – a világon a tizenhatodik nőként – megszerezte a pilótaengedélyt. Gépével rögvest rekordot állított fel, első nőként emelkedett több mint négyezer méter magasra. Betegsége és anyagi gondjai miatt azonban csak keveset repülhetett, tanárként és szociális munkásként dolgozott Bostonban.
1928-ban felajánlották neki, hogy két férfi pilóta társaságában vegyen részt az Atlanti-óceán átrepülésében. Természetesen igent mondott, és miután az utat 20 óra és 40 perc alatt sikerrel teljesítették, ő lett az első nő, aki átrepült Amerikából Európába. Bár szavai szerint “csak csomag” volt, a kormányhoz nem engedték, egy csapásra olyan híressé vált, hogy még Calvin Coolidge elnök is fogadta a Fehér Házban.
1931-ben férjhez ment George Putnam könyvkiadóhoz, így anyagi gondjai megszűntek, minden percét a repülésnek szentelhette. 1932. május 20-án, napra pontosan öt évvel Charles Lindbergh után másodikként és a nők közül elsőként egyedül repülte át az Atlanti-óceánt. Bár a zord időjárás és műszaki problémák miatt Írországban, egy marhalegelőn kellett landolnia, mai szóval szupersztárként tért haza. Elhalmozták kitüntetésekkel, az egyiket maga Herbert Hoover elnök adta át, bejáratos lett a legelőkelőbb társaságokba, ruháival divatot teremtett, az útról könyvet írt The Fun of It címmel. 1935-ben elsőként repült leszállás nélkül Hawaiiról Kaliforniába, majd Mexikóvárosból New Yorkba és magassági rekordot is felállított.
Negyvenévesen fogott élete legnagyobb vállalkozásába: ő akart lenni az első nő, aki körberepüli a Földet. Kétmotoros Lockheed Electra gépével, Fred Noonan navigátor társaságában 1937. június 1-jén Miamiból indultak útnak, hatalmas médiafelhajtás közepette. Az út során érintették Dél-Amerikát, Afrikát, Indiát és Délkelet-Ázsiát, egy hónappal később már Pápua Új-Guineán jártak. Az út utolsó harmada a Csendes-óceán fölött vezetett, de a pontatlan térképek miatt ez ígérkezett a legnehezebbnek.
Earhart és navigátora súlyosan megpakolt gépükkel 1937. július 2-án éjfélkor emelkedett a magasba a Pápua Új-Guinea-i Lae repülőteréről a négyezer kilométerre fekvő, alig két kilométeres Howland sziget felé. A tengeren két kivilágított amerikai hajó szolgált útjelzőként számukra, a szigetnél egy harmadik hajó horgonyzott, hogy rádión navigálja őket, mert a felhős ég miatt a csillagok alapján nem lehetett tájékozódni. Earhart az indulás után hét és fél órával az üzemanyag fogyására, nem sokkal később a rossz rádiókapcsolatra panaszkodott. Utolsó üzenetét nyolc és háromnegyed órával az indulás után küldte, majd a kapcsolat megszakadt, a gép és utasai örökre eltűntek.
A felkutatásukra indított, az amerikai történelemben példátlan nagyságú és költségű mentőexpedíció nem járt sikerrel. Négymillió dollár elköltése és félmillió négyzetkilométernyi terület átfésülése után felhagytak a kereséssel, Earhartot 1939. január 5-én hivatalosan is halottá nyilvánították (ez Noonan esetében 1938. június 20-án történt meg.)
A pilóta és navigátora sorsára máig nem derült fény: a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy elfogyott az üzemanyaguk és a tengerbe vesztek. Mások szerint eltévedtek és az 500 kilométerrel délnyugatra fekvő Kiribati-szigetek egyikén, a Gardner-szigeten (mai nevén Nikumaroro-atoll) landoltak, de segítség híján nem sokkal később meghaltak. (Ezt az elméletet támasztja alá, hogy a szigeten kerültek elő olyan tárgyak, amelyek az 1930-as évek Amerikájában készültek, és 2016-ban bejelentették, hogy hasonlóságot találtak az atollon talált csontmaradványok és Earhart anatómiai sajátosságai között.) 2019 augusztusában a Titanic hajóroncsát felfedező Robert Ballard és csapata két héten át kutatta a Nikumaroro térségét, hogy megtalálja a gép roncsait, de nem jártak sikerrel.
Újra és újra felbukkannak olyan teóriák is, miszerint társával valójában kémküldetésen jártak, de a japánok elfogták és kivégezték őket, vagy hogy Earhart túlélte a repülést, de szabadulni akarva a hírnévtől álnéven kezdett új életet.
Amelia Earhart neve ma már legenda, feminista ikon, utcák, iskolák, hajók, repülőterek és holdkráter viselik a nevét, számtalan könyv és film hőse. Az 1994-es Az utolsó repülés című filmben az Oscar-díjas Diane Keaton, a 2009-es Amélia – Kalandok szárnyán című filmben a kétszeres Oscar-díjas Hilary Swank keltette életre alakját. A világhálón rajongói oldala van, szülővárosa évente fesztivált rendez tiszteletére, a vele kapcsolatos relikviák iránt még mindig nagy az érdeklődés. 2015-ben egy rövidfilm került elő az utolsó repülőútjára készülő pilótanőről, idén pedig árverésre bocsátották az Atlanti-óceán átrepülése közben viselt bőrsapkáját, amely a remélt összeg több mint tízszereséért, 825 ezer dollárért (320 millió forint) talált gazdára.
2022. július 24.
(MTI)
